Seidl Ferry önéletrajza

Seidl Ferenc - egy müvészpályája története

 

 Márkón született, Dr. Bakonyi János piarista tanár, akinek doktori értekezése "Márkó települése és nyelvjárása" cimmel 1940-ben jelent meg a Budapesti Akadémiai Kiadónál, vitte el Esztergomba, ahol a Ferences Gimnáziumban érettségizett.

 

Énekmüvészi tanulmányait a Budapesti Bartók Béla Zenekonzervatóriumban végezte, ahol Opera- Oratórium- és Müdalénekesként végzett.

 

Ezután a Pécsi Tanárképzö Föiskolán német nyelv-irodalom és ének-zene szakos tanári diplomát szerzett.

 

1968-ban debütált Bajor Ferenc müvésznéven a Kaposvári Csiky Gergely Szinházban a "János Vitéz" cimü daljáték cimszerepében Kukorica Jancsiként.

 

Itt három évig maradt, eközben a "Csinom Palkó" cimszerepében és több más hires operett föszerepében gyarapodtak szinpadi tapasztalatai.

 

1970-ben a Fövárosi Operett Szinházban vendégszerepelt Petress Zsuzsa partnereként a "Pompadúr" c. operettben.

 

A Pécsi Nemzeti Szinház-ban Mozart "Varázsfuvolá"-jában vendégszerepelt.

 

1971-ben a Baden bei Wien-i városi szinházhoz Ausztriába szerzödött.

Itt látta meg Professzor Marik, a Bécsi Operettszinház, a "Wiener Raimundtheater" legendás hirü igazgatója a "Vig Özvegy" cimü Lehár operettben Danilo Grófként és azonnal leszerzödtette.

 

A három bécsi év alatt eljátszotta német nyelven az operettirodalom nagy bonvivánszerepeit.

 

Fritz Muliár, Paul Hörbiger voltak a hires partnerei ebben az idöben.

 

1973-ban bemutatták a Csárdáskirálynöt Rökk Marikával, az operett koronázatlan királynöjével a föszerepben.

 

Seidl Ferenc a fiát, Edwin-t játszotta. A darabot 64-szer játszották az osztrák fövárosban.

 

1974-ben Nyugatnémetországba szerzödött, ahol Hildesheim, Ulm, - itt föleg opera-szerepekben láthatta a közönség: A "Cenerentola" cimü Rossini-Opera "Ramiro"-hercegét, a "Wildschütz" c. Lortzing-Opera "Baron Knonthal"-ját, a "Martha" cimü Flotow-Opera "Lyonel"-jét és Richard Strauss "Salome" -jában "Narraboth"-ot énekelte - Oberhausen, Regensburg, Braunschweig, Würzburg, Bielefeld, Wuppertal, Kiel, Kaiserslautern, Freiburg voltak többek között müvészi pályájának állomásai.

 

1981-85 között a "Theater Trier" -hez szerzödött.

 

Itt letelepedett, azóta is Trier környékén él családjával.

 

 Az utóbbi években hangversenyeket ad Németországban.

 Így 1996 és 1997-ben estét betöltö dalestjei voltak a Dunai Svábok Világszékházában Sindelfingenben (itt gyártják a Mercedes személykocsikat).

 

2002-ben és 2003-ban a "Holyday Kreuzfahrten" nevü német hajótársaság tengerjáró luxushajóira szerzödött énekesként, ahol tenor-áriáival és dalaival szórakoztatta a közönséget.

 

Elsö hanglemeze 1978-ban, 17 tenor-dalból álló CD-je 2001-ben jelent meg .Németországban "Ferry Seidl: Immer nur lächeln" cimmel.

 

A bécsi években begyakorolt operettszerepeket elénekelte vendégként Hollandiában, Svájcban, Franciaországban, az USA-ban és Luxemburgban.

 

2006-ban visszatért a szinházhoz: A "Theater Trier" "Csaradasfürstin" (Csardaskirálynö) -Produktiójában a "Feri-bácsi"-t játszotta.

 

 

2009-ben „Ferenc József Császárt“ az „Im weißen Rössl“ -ben játszotta.


2011-2012-ben „Pickering Ezredest“ a „My Fair Lady“-ben játszotta

 

Különbözö színpadokon:


„Udo-Jürgens-Estek“, ahol saját magát zongorán kíséri.

2022

 

Szeitl Franci több mint 50 év múltán énekelt és mesélt a szűkebb hazájában

Több mint 50 éve, amikor a kitoloncolás okozta rettenet még a magyarországi német kisebbség szívében és fejében ott volt, abban az időben egy 22 éves fiatalember a „sváb falvakban” a színpadra lépve vidám anekdotákat mesélt Szepi bácsiról és Náncsi néniről, amellyel nevetésre ingerelte a „kedves közönségét”. Magyarországi német tánccsoportokkal járta a városokat és a falvakat. Konferálta a műsorokat, szórakoztatta a közönséget, a harmonikáján kísérte a sváb népdalokat, amelyeket ő maga énekelt.

Ma azt mondanánk, hogy igazi entertainer volt, aki az embereket önfeledten tudta szórakoztatni, hogy egy kis időre elfeledték a gondjaikat, megszabadultak a szorongásaiktól.

Nem csoda, hogy a svábok a tenyerükön hordták, és mindenütt nagy sikere volt.

 

Ez 1962 és 1968 között történt, amikor Szeitl a Neue Zeitung, majd a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének munkatársa volt.

 

A karrierje aztán Kaposvárott folytatódott a Csíki Gergely Színházban, majd három év múlva a Bécs melletti Badenben. Operett tenoristaként már öt hónapon belül a bécsi Raimund Theater színpadán aratott sikereket. Az életútja aztán Németországba vezetett, ahol további szerződések vártak rá: Hildesheim, Ulm, Oberhausen, Regensburg, Würzburg, Braunschweig, Wuppertal, Bielefeld, Kiel, Kaiserslauten, Freiburg és utoljára Trier voltak az állomásai, ahol a szerepeit játszotta és énekelt.

 

Tenoristaként kilenc országban lépett fel, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Franciaországban, Luxemburgban, Svájcban, USA-ban és Lengyelországban.

A valamikori „Svábfranci” ma a Trier melletti Gusterathban él a saját házában, és nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor Dr. Wild Frigyessel és a sváb tánccsoportokkal a falvakban az anekdotáival és a dalaival kiragadhatta az embereket a hétköznapokból.

Igazi szórakoztató művész volt, mint ahogy ma is az, aki sokféle műfajban otthonos.

 

Annyi sok év múltán kapott meghívást a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójától, Oberfrank Páltól au 5. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválra. Június 17-e estéjén szabadtéren került sor a megnyitó programra, amelyen Ferry Seidl (ez a művészneve)két dallal örvendeztette meg a közönséget.

Zongorán a Liszt Ferenc díjas zongoraművész és karnagy Dénes István kísérte. A János vitéz daljátékból Jancsi belépőjét, majd Rákóczi megtérését énekelte. Ha ő énekel, eltűnik a kora. A hangja a régi könnyedséggel szól. És a színpadon mindig olyan eufórikus hangulatban van, hogy az a közönséget is magával ragadja. Nem csoda, hogy ezúttal is óriási tapsvihart aratott.

 

Szombaton aztán a színház előcsarnokában egy egész óra csak róla szólt. Oberfrank igazgató úr kérdezte az életéről és a művészi pályafutásáról. Ferry mesélt és énekelt, a varázslatos stílusával ismét magával ragadta a közönséget. Duday Dénestől a „Rózslevél, felkap a szél” című dalt magyarul, Luigi Denzatól a Funiculi Funiculát olaszul szólaltatta meg, miközben a közönséget is együttműködésre inspirálta. Természetesen az egész terem lelkesen tapsolta a ritmust. Gerhard Winkler Chianti dalát németül adta elő, miközben eddig Dénes István kísérte zongorán.

 

Ezután azonban olyan dalok következtek, amelyeket a „született operettsztár a maga természetes sokoldalúságával mint énekes, színész, táncos és zenész”saját magát kísérte zongorán. Angol nyelven csendült fel a „My Way”, Domenico Modugno „Volare” dala olaszul és Udo Jürgens „Merci Chérie”-je németül. Minden dalt szűnni nem akaró tapssal jutalmazott a közönség. És az egy óra elteltével egyszerűen senki sem akarta tudomásul venni,hogy véget ért ez a nagyszerű show.

 

„ A tenorista szólistaként mindig egyedül áll a színpadon és mindig Isten kezében van, míg az első hangok meg nem szólalnak és mind a hangminőség, mind a színészi játék el nem éri a legmagasabb minőséget”, hallhattam sokszor a bátyámtól. Egyszerűen lenyűgöz a szorgalma és az önfegyelme, amellyel a beéneklését teljesíti és a fizikai állapotát edzéssel szinten tartja. Az a kívánságom, hogy a színpad iránti becsvágya még sokáig tartson, hogy ez az elegáns, kortalan tenorista a közönségét még ahányszor csak lehet, megörvendeztesse.

 

Köszönjük a beszámolót és a képeket Békefiné Szeitl Évának